festő
Óbuda, 1826. május 24. – Budapest, 1902. október 12.
Adler Moritz

A magyar úttörő festők egyike. Zsidó származású volt. 1848-ban telepedett le Pesten, ahol 76 éves korá­ban, mint a magyar festők nesztora halt meg. A pesti Műegyletnek 1851-ben rendezett kiállításán szerepelt először Tonett-csendélet című képével és ezu­tán 58 éven át állította ki képeit. Főleg arcképeket és csendéleteket festett pontos, aprólékos kivitel­ben.
Pesten korán feltűnt a Weiszenberger-féle rajziskolában, honnan a bécsi akadémiára ment. Itt Ender és Kupelwieser a történelmi és vallásos festészet akkori híres művelői lettek a tanárai (1842-1845). Bécsben Jacobovics közkórházi orvos szá­mára készített patológiai tárgyú rajzokkal tartotta fenn magát. Bécsből a nagy stílus mesterei, Zimniermann és Schnorr von Carolsfeld Münchenbe vonz­ották (1845), majd 1846-1848 között a párizsi akadé­mián Horace Vernét és Delaroche mellett, azután pedig Drolling magániskolájában tanult. Hosszú pesti tartózkodását csak néha szakította meg német, olasz és franciaországi tanulmányútjaival. Az 1896-iki millenniumi kiállításon arcképeinek és csendéleteinek még egy kisebb gyűjteményé­vel, halála előtt utoljára pedig édesanyjának nagy szeretettel festett arcképével az 1900-1901-iki téli tárlaton vett részt.
A Magyar Történelmi Arckép­csarnokban Eötvös József báró egy arcképe (1872), a Szépműveszeti Múzeumban egy csendélete van. Számos magántulajdonban levő arcképén kívül egy önarcképe az Ernst Múzeumban 1913-ban rendezett magyar Biedermeier-kiállításon volt látható.